Norbi barátom nagyon régóta mondogatja nekem, hogy talált egy szép kis falucskát az Őrségben. Hogy Ők a családjával már voltak ott és nagyon élvezték a nyugalmat és a csendet.
Nagyon nem kell engem egyébként rábeszélni az ilyesmire, mert talán az öregedés teszi, de mostanság sokkal jobban értékelem a nyugalmat, mint a nyüzsgést. Rémálmaimban jöjjön csak elő mondjuk Hajdúszoboszló, ahol másfél óráig keresgéltünk helyet, hogy egyáltalán le tudjunk tenni négy darab törölközőt valahol a földre. Végül aztán nyugágyat béreltem és így egy kavicsos helyen - ahová a százezer román, ukrán és lengyel egyike sem telepedett még le - sikerült egymás mellé elhelyezkednünk. Persze itt sem volt nyugtunk, mert folyamatos a nyüzsgés és a 90%-ban keleti közönség miatt keleti a habitus is. Na, nekem nem hiányzik az ilyen, ahogyan például a zsúfolt medencék sem. Hogy értsd, mire gondolok, íme egy pár másodperces videó:
Na, ehelyett a tömegpszichózis helyett én inkább azokat a helyeket szeretem, ahol nem egymillió fő per négyzetkilométer, hanem egy fő per egymillió négyzetkilométer a népsűrűség.
Erre számítok Pusztaedericsen, ahová megyünk holnap. Ahogy mindig, most is bebarangoltam a környéket virtuálisan és azt látom, hogy a pihenésre és idegsimításra alkalmas helyszínek mindegyike jellemzően 8 és 30 kilométeres távolság közé esik. Ilyen esetekben pedig azonnal elkezd bennem csilingelni egy kis csengő és azt mondogatja, hogy bringa-bringa-bringa.
Persze el lehet menni ilyen helyekre autóval is, de mennyivel jobb a szabadság érzése, amelyben nagy szerepet játszik a tavaszi szél - amely vizet is áraszt - simogatása az arcunkon. Mennyivel jobb felpattanni a bringára és szépen kényelmesen, harmóniában a környezettel letekerni ezeket a tízenix kilométereket. Mennyivel jobb, amikor már maga az odaút is a kirándulás része és nem az autóban poshadás.
Szóval a legutóbbi vizsgáztatásnál volt annyi eszem, hogy tetettem a kocsira vonóhorgot és még télen, akciósan sikerült rá vennem egy bringaszállító állványt is. Anno a tetőcsomagtartóra szerelhető kettő darab Thule bringasín darabját vettem 20 ezresért (volt olcsóbban is, de mindegyikben dülöngéltek a biciklik engem meg a frász kerülgetett) és hozzá meg kellett venni a tetőcsomagtartót is. Most meg a szintén Thule, de vonóhorogra csattintható, 3 bringa szállítására alkalmas állvány volt egy húszas. Úgyhogy ma vizsgázni fog és megnézzük, mennyire fogja majd vissza az autót - gyanítom, semennyire - és mennyire könnyű rajta elhelyezni a bicikliket és mennyire állnak stabilan.
Ígérem, írok majd erről is pár sort. Azt mindenesetre már előre kiokumláltam és ki is próbáltam, hogy a tartót feltéve is nyitható a kocsi hátsó ajtaján az üveg (Peugeot feature), így a csomagtartó tartalmához mindenkor hozzáférünk. Amit az autós bringaszállításban legjobban gyűlölök, azaz a tetőcsomagtartó felszerelése és a bringasínek felszerelése arra, majd a bringák feltornászása úgy, hogy közben az autót se karcoljam össze, majd egész úton az izgulás, hogy le ne veszekedjenek a tetőről a kedvencek... nos, ez elmarad. Ahogyan remélhetően elmarad a megnövekedett fogyasztás is, hiszen az én autómban az extrém kényelme mellett (francia kocsi tulajok tudják, miről beszélek) az extrém alacsony fogyasztását szeretem (Peugeot HDI-motoros autó tulajok tudják, miről beszélek). Nálam 1 liter fogyasztásnövekedés 20%-ot jelent, amit nehezen viselek el. Ahogyan azt is nehezen viselem, hogy nem mehetünk 100-nál gyorsabban, mert a szél letépi a kocsi tetejéről a bicikliket. Nem nagyon szeretem azt sem, hogy fütyülnek a bringák, mert egyébként a kocsiban nincs zaj, még szélzaj sem. A múlt nyáron inkább előredöntöttük a hátsó üléseket és belülre tettük a bicikliket. Így fogyasztásnövekedés meg szélhang nem volt, de nem kis szívás minden egyes alkalommal ki- és bevarázsolni a bringákat, mert ehhez minimum az első kerekeket és a sárvédőket le kell szerelni. Íme:
Ehelyett most az lesz, hogy az ember 15 másodperc alatt felcsattintja a tartót - amely egyébként a saját dobozában mindig benn van a csomagtartóban és összecsukott állapotban 20x20x50 centi helyet foglal - majd erre a tartóra nagyjából 2 perc alatt felteszi a két bringát. Amikor valahová megérkezünk, bringák le két perc, tartó le és be a csomagtartóba 15 másodperc.Tehát a csomagtartó felszerelésével eltöltött kellemes félóra elmarad, ahogyan az izgalom is, hogy amíg bringázunk, vajon lelopják-e a tetőről a 40 ezrest kóstáló bringasíneket? És ha beválik ez a rendszer, akkor talán végre szétszerelhetem a 2x2 méteres tetőcsomagtartó-bringasín rácsot, ami egyébként a hálószobában, a függöny mögött várakozik, mivel lusta voltam minden egyes alkalommal össze és szétszerelni.
Röviden tehát a vonóhorog - amellett, hogy számos esetben jól jött már azóta utánfutók húzkodásánál - ebben a felhasználási formájában is nagyon hasznos tud lenni. Jó döntés volt felszereltetni.
Hamarosan elindulunk tehát az Őrségbe. Előtte kis kitérőt teszünk Devecser felé, mert odahaza vannak a nyári gumik és ideje ebben a 20 fokban lecserélni a téli gumikat rájuk. Pénteken délelőtt ez meg is történik, majd irány Pusztaederics.
Ígérem, képeket és videókat készítek majd és leírom az élményeimet is. Remélem csak pozitívak lesznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése