Tavaly is megkerültem, pedig el sem vesztem... A viccet félretéve,
életem első Balatonkerüléséről ide kattintva olvashat(sz), a másodikról meg mindjárt. Írom ugyanis...
Szóval idén is nekiugrottunk. Sok tekintetben jobb volt az idei, de leginkább annyiban, hogy tudtam, meg tudom csinálni. Tudtam, mire számíthatok, tudtam, hogy sok lesz. De azt is tudtam, hogy élvezni fogom.
Tavaly kicsit rányomta a napra a bélyegét az, hogy a korai - hajnali 06.00 órás - start miatt nekünk Büdipestről el kellett indulnunk fél négykor. Háromkor keltem, aztán végig tekertük azt a röpke 206 kilométer, majd este haza. Mire leszereltem a tetőcsomagtartót - reggelre leszerelte volna más - addigra volt már hajnali egy óra is. Szóval tavaly fárasztó volt. Idén - Attila barátomnak köszönhetően - nagyon jó dolgunk volt. Tipikus biciklis barátság a miénk, a tavalyi Balatonkörön ismerkedtünk meg, a KTM-ek hoztak minket össze.
Neki is és nekem is az van, erre felfigyelve kezdtünk beszélgetésbe, amiből az lett, hogy végül tavaly is már együtt nyomtuk végig a 206 kilométert. Aztán a barátság szerencsére megmaradt, idén már Attiláéknál aludtunk Siófokon és így elég volt fél ötkor felkelni szombaton.
Pénteken délután lementünk Balatonföldvárra és átvetettük a bringákat. Ezzel kezdődik ugyanis a Balatonkör minden évben, az ember megkapja a csomagot és egyben leellenőrzik a bringák műszaki állapotát is. Csak ezután kapjuk meg a matricát, ami feljogosít a mezőnnyel együtt haladni. Szóval idén már pénteken délután megvolt a becsekkolás, így szombaton reggel csak némi péksüteményt kellett vásárolni, majd a rajthoz állni.
El is startolt a mezőny 05.57-kor, megint bőven ezer felett volt a résztvevők száma. A hőmérséklet hajnalban 2 folk celsius, így mindent felvettünk, ami csak nálunk volt. Feleslegesen, hiszen 5 perc múlva bemelegedtünk, én magam túlságosan is. Még tavaly megleptem magamat egy Vaude bringás gatyával, amibe állítólag nem lehet beleizzadni. Nos, bele lehet. Idén a felszerelést kiegészítettem egy kabáttal is, ami amellett, hogy marha jól is néz ki, szintén páraáteresztő. Elméletileg. Gyakorlatban viszont Balatonkenesén az első megállóban már csavarni lehetett volna a kabát alatti ruhákból a vizet, így kénytelen voltam mindent visszavenni nedvesen. Szerencsére a cuccaim neoprémek, így vízesen is melegítenek. Zánkáig nem sütött ki a nap, ott viszont sikerült nekivetőzni. A napon ugyanis szépen megszáradt minden 10 perc alatt, így onnantól már kabát nélkül tekertem.
Érdekes dolog, hogy ezen az eseményen NINCSENEK kellemetlen események. Nincsenek beszólogatós autósok, nincsenek járdázós hülyegyerekek. A mezőny együtt halad, a szembejövőkre figyelmeztetjük egymást, az oszlopokra és gödrökre is. Szóval teljesen biztonságos a menet, önfeledt gurulás ez a 206 kilométer. Szerencsére az óramutató járásával ellenkező irányba kerüljük a tavat, így a nagyobbacska dombok már az elején megvannak. Mire az ember elfáradna, már csak a kényelmes, sík, gurulós déli part marad.
Mert van holtpont, van befordulás. Főleg annak, aki nem tudja, hogy mennyi van még hátra. Idén is volt, a keszthelyi pihenőnél igencsak nehéz volt újra nekiindulni. De azért van a csapat, hogy átsegítsük egymást a nehézségeken, mindig van egy "széltoló", aki mögött a többieknek kicsit talán könnyebb tekerni. Idén is így volt, így segítettük át egymást a holtpontokon. Így négyen indultunk neki és négyen is érkeztünk meg.
Én egyébként idén már GPS-szel rögzítettem az utat, nagyon látványos dolgokat képes tenni a
SportyPal, ahová fel is töltöttem. Ide kattintva megnézhető. Igaz, hogy sajnos egy 8-10 kilométeres szakasz elveszett, mert valahogy kiakadt a GPS, de ezt a szakaszt kézzel berajzoltam utólag. Valamiért viszont az edzésidőbe ez a rész nem számít bele a szoftver szerint, úgyhogy ennyivel kevesebb a megtett táv. Talán elhiszi nekem mindenki, hogy ezt is megtettük és nem vonatoztunk...
Kicsit bosszantó volt az elején, hogy a rendőrség csesztetése miatt feltett egyik küllőprizmám elrepült, de reptében leverte a kilométerórám jeladóját is, így keletkezett egy kis károm. Nem nagyon zavar, csak annyi fordult meg a kis agyamban, hogy ha már a bringám gumijának TELJES oldala fényvisszaverő, miért is kell nekem küllőprizma? Nem mellesleg a bringám teljes oldala ki van fényvisszaverővel matricázva, de a KRESZ nem azt írja, hogy oldalról fényvisszaverő felületnek kell lenneie, vagy mondjuk, hogy oldalról is jól láthatónak kell lennie a bringának, hanem ehhez a nyamvadt küllőprizmához ragaszkodnak. Ennek következtében aztán az ÖSSZES bringásboltban elfogytak a NORMÁLIS küllőprizmák, hiánypótlásként árulnak küllőprizmának látszó tárgyakat, amelyek meg ugyebár leröpülnek az első 30 körüli sebességnél és leverik a kilométeróra érzékelőjét. Persze ez sem tudta elvenni a kedvemet, meg aztán úgyis vágytam már egy új bringakompjúterre, most legalább itt az indok, hogy megvegyem...
Ennyi negatívum volt az egész napban és mellé sok-sok pozitívum. Idén sem maradhatott el a hekkezés, hiszen Attila barátom egyik ismerősének a büféje mellett haladtunk el, és a telefonon jó előre megrendelt halat felkaptuk, majd a következő megállóban jóízűen el is fogyasztottuk. A hal pont jó a bringázáshoz, mert könnyű, sok energiát ad és nem mellesleg finom is. Utána még a kedvünk is jobb lett.
Az idei eseményt támogatta a mekdonálc, ez meg is látszott a színvonalon. Több pénz volt az útvonal biztosítására, így a tavalyi nagy megállások és várakozások gyakorlatilag teljesen elmaradtak. Összesen nem álldogáltunk 10 percet, így sokkal élvezetesebb volt az egész. Az átkeléseket rendőrök biztosították, gördülékenyen zajlott minden. Igaz, Balatonkenesénél várni kellett 15 percet, mert nem érkeztek meg idejében a motorosrendőrök, de ettől eltekintve egész nap sokat segítettek az élmény fokozásában.
Összegezve: azt hiszem, hogy nekem a Balatonkerülés ezentúl alap tavasznyitó esemény lesz, ha csak tehetem, megyek. És ha már tó: jövő hétvégén megyünk és megkerüljük a Tisza-tavat is, ez csak 60 egynéhány kilométer, igazi családos program, kényelmes tempóval. A nyáron meg lesz a Fertő tó is, oda Visziklivel megyek, azaz teher szállítására is alkalmas bringával.
Majd beszámolok mindenről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése