2010. április 19., hétfő

Budapest-Tata a Gerecsén át

Közelít a Balatonkör, már nem egészen egy hét van hátra. 207 kilométer lesz, és vagy 12 óra a nyeregben. Az ember ilyennel nem viccel. Felkészülés nélkül ennek nekiugrani olyan mértékű önteltség lenne részemről, ami nem jellemző rám.
Főként úgy, hogy amióta a közelben dolgozom, az a napi 20 kilométerem is lecsökkent napi 4-re, így tényleg nem vagyok edzésben.
Na, meg is éreztem ezt a Gerecse hegyeiben vasárnap.
Jöttem én már erre többször is, hiszen a Bécs-Budapest, majd Bécs-Pozsony-Budapest  szupermarathon útvonala erre van, ennek a nyilain mentem ellenkező irányba végig. A táj ismerős és emlékeztem, hogy bizony vannak benne gyilkos emelkedők és száguldós lejtők. Pont jó lesz, gondoltam vasárnap reggel, hiszen Budakeszitől vagy 65 kilométer és így a téli punnyadtságot talán segít lerázni magamról.
Úgyhogy vasárnap reggel könnyű reggeli, majd indulás úgy 11 óra körül.
Budapestet Budakeszi irányában kívántam elhagyni, de nem vonz a Budakeszi út. Nem az emelkedő miatt, hanem a mellettem elhúzó autók és az általuk kiokádott füst miatt. Így az utamat a Moszkva tér felé vettem, itt egy 10-es gyűjtőjegyet vásároltam, majd a fogaskerekűvel fel a végállomásig. Onnan át a János hegyre, majd le a Budakeszi útra.
Páty, Zsámbék, Gyermely, Szomor, Tarján, Vértestolna, Tata-Aggostyán, Tata útvonalon közelítettem meg az Öreg tavat, ahol valamikor fél öt és öt között ültem le egy büfében enni valamit.
Juteszembe, van nekem erről mentett útvonalam is, mert rögzítettem a SportyPal-lal (ingyenes és szinte minden GPS-es kütyün elfut). Megpróbálom ide beilleszteni:


Az útvonal - ha minden igaz - ide kattintva megnézhető 3D-ben is, bár kell hozzá Google Föld (Google Earth) bővítmény. Megéri, mert állati jó!
Ezt a túrát azoknak ajánlom, akik nem sietnek és szeretnek nézelődni. Van mit nézni. Emellett nem ilyednek meg a masszív emelkedőktől, mert én is toltam vagy hármon felfelé a bringát. Mondjuk én puha vagyok...
A kapaszkodásért kárpótol a szép természet és a szinte forgalommentes utak, ahol lehet lefelé zúzni 60-70-es tempó körül is akár. Igaz, én a bringás szemüveg ellenére is jobb szemmel bepislogtam valami bogarat, ekkora szélnyomásnál már előfordul az ilyen...
Mindenképpen élmény volt, gyönyörű időben, egy pulóverben. A törött lábam is bírta, bár a végén már jelzett, hogy netene!!! A fájdalom jó, mert érzed, hogy élsz, de a Balatonra azért majd viszek magammal pár pirulát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése