Eltávolíthatatlanul

Már régóta nézegetem ezt az emlékművet, amit az élet emelt a városi bringásoknak. Valahogy soha nem volt időm megállni és lefényképezni. Tegnapig.

Tegnap ugyanis gyorsan lekaptam.

Miért tetszik annyira?

Mert a maga egyszerűségével kifejezi, mi is zajlik Budapesten, és egyébként az országban.

Akár tetszik, akár nem, a kerékpározás beépült Budapest közlekedésébe. Eltávolíthatatlanul ott vagyunk és egyre inkább ott is leszünk.

Lehet lázítani, lehet félelmet kelteni a bringázás ellen, de akkor is, észrevehetően növexik a bringások száma.

És ez így van jól.

Ezt az aszfaltba kövült bringaláncot pedig tényleg emlékművé kellene nyilvánítani, míg valakinek eszébe nem jut kivésni onnan.

Nekem mindig feldobja a napomat, ha a Nyugatinál járok.

Sőt, lehet, hogy kellene még néhány ilyen. Nem olyan nehéz létrehozni, csak egy forró napon le kell tenni az aszfaltra a láncot és az autók majd szépen beletapossák.

Akár mozgalom is lehetne belőle, hiszen elhasznált lánc az akad mindenhol...