2013. november 29., péntek

Hidd el, a járda veszélyes!

Visszafogom az ingerültséget és megpróbálom úgy elmagyarázni, mint apa a hülye fiának. Vagy hülye lányának...
(Szerkesztve: ide az elejére utólag beszúrom, hogy a cikk a járdázókról szól. Illetve konkrétan egy valakiről, aki az írást ihlette. Aki tehát nem ez a valaki, az ne vegye magára. Főleg ne a mellényről szóló részt...)

Szóval kedves járdázós barátom! Nem kell csodálkozni, hogy folyamatos veszélyben van az életed, mert járdázni veszélyes. Hidd el nekem!
Amikor a járdán bringázol, nem csak magadat, de a gyalogosokat is olyan veszélyeknek teszed ki, amihez NINCS JOGOD! Sem erkölcsi alapod.
Persze értem én, hogy lassan mész és vigyázol... Mondd csak, ütköztél már össze gyalog valakivel? Ha igen, tudod azt, miről beszélek. Ha nem, hadd áruljam el Neked, hogy fájdalmas. Pedig abban az esetben te is 5-tel, meg az ellenérdekű fél is 5-tel közlekedtek. Ha siettek. Amikor meg biciklivel, "lassan mész" a járdán, akkor 15-20-szal óvatoskodsz. Nagyon fájdalmas tud ám lenni. És az a szép benne, hogy jó eséllyel kiesel az úttestre és azonnal el is taposnak, mint a gyalogbékát...

A gyalogos gyaloglás közben bámészkodik. Félig alszik, telefonál, zenét hallgat.  Megteheti, mert a járda az övé. Biztonságban van egészen addig, amíg Te oda nem pofátlankodsz. A gyalogos tehát joggal nem számít rád. AKKOR SEM, HA KUKÁS MELLÉNYBEN NYOMOD! A kukás mellénytől maximum még nevetségesebb leszel. Azonnal látják rajtad, hogy balfék vagy... (A kukásoktól, mint becsületes munkásoktól elnézést kérek, hogy egy lapon említem veled Őket!) 

Az, hogy a gyalogos nem számít rád, egy dolog. De az autós sem számít rád. Minden kereszteződésben Te teszed ki magad a potenciális halálnak és akárhogy is figyelsz és akármennyire is óvatos vagy, CSAK SZERENCSE, ha nem ütnek el. A szerencse pedig valószínűségszámítás-alapú dolog. Ha sokat teszed ki magad ilyen helyzeteknek, akkor előbb-utóbb, de inkább előbb fogsz balesetet szenvedni. Mert balesetet fogsz szenvedni, ez BIZTOS! Hogy mikor és mekkorát, csak az a kérdés.

Mint Budapesten, 1990. óta kerékpárral közlekedőnek, hidd el nekem, hogy az úttesten NEM VAGY veszélyben. Az úttesten közlekedést egyszerűen meg kell szokni, ki kell tapasztalni és pár hét óvatoskodás után magad is érezni fogod, hogy megszűntek a konfliktusok, megszűnik a zabszem a seggedben. Ha kitapasztalod azt a néhány útszakaszt, ahol tényleg nem lehet bringázni és megtalálod azokat, amelyek többnyire ezekkel párhuzamosan futnak pár száz méterre, akkor a bringázásból élmény, fenntartható életforma lesz. A közlekedés szerves részévé válsz. Ha megszerzed a rutint, érzed a forgalmat, ZÉRÓ negatív élménnyel fogsz áthatolni úgy a városon, mint kés a vajon.

Nyugodtan leteheted a kukás mellényt, mert a járdán abban sem látnak. Nem varázsköpeny, ami megóv. A járdán nem óv meg semmi. Sem tégedet, sem a gyalogosokat. Tessék lemenni az úttestre! Mert az úttesten látható vagy. Akkor is, ha feketében jársz és éjjel van. Feketében járok és reggel még sötétben, este már sötétben nyomom a városban. A megoldás lehet: lámpa és prizma. De nem a járda és a kukás mellény. Attól Te, aki járdázol, csak vicces vagy. Nyáron bele is izzadsz, télen meg röhejes, ahogy a ruhád főlé valahogy felerőlteted a nyáron teleizzadt mellényt.

És ezzel a röhejes viselkedéssel minket, az épelméjűeket is égetsz ám! Kifejezetten ártalmas a kerékpározás megítélésének az, ha Te a járdán balfaszkodsz és még úgy is nézel ki, ahogy!

Légy kedves és hagyd abba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése